Gyakorlások

Mivel ma nem mentem suliba mert síszünet van, ezért reggel elmentem Atessel gyakorolni. Ates "szeret" süketet játszani, meg elég makacs egy kis fiú. Gondoltam elkezdek vele komolyabban foglalkozni, mert ő nagyon különb a többiektől. Így hát reggel lementem vele  a gulya dombra, szerencsére annyi kutyással nem találkoztunk. Eleinte nagyon húzott, aztán vissza hívtam lábhoz, megdicsértem. Ezt 2x játszotta el, utána már magától mellettem jött. Hamar tanul, de makacs, ez tény. Amikor elengedtem, úgy csinált mintha nem is ismerne, csak ment az orra után, néha messzebb ment, néha meg közelemben maradt. Ha messzebb ment, akkor vissza hívtam, bár először csak felnézett, de után meg futott vissza hozzám. Ates egyébként a Larára üt, mert ő is ilyen / ilyen volt. Bementem vele az erdőbe, teljesen jól viselkedett, direkt engedtem, hogy had menjen, majd vissza hívom. De nem volt vele gond. Szemben jött egy tacskós férfi, de eltereltem a figyelmét jutalomfalattal. Még a futó emberektől tartottam, hiszen kutya oda van a futó emberekért. Elég sok futó volt, de nem izgatta. Elmentünk egyet a kutyafuttatóra ott apportoztam vele, elég ügyes volt, de ha kedve tartotta akkor nem hozta vissza a botot, ha nem csak simán oda jött..na ezért nem járt jutalom falat. Hamar felfogta, hogy ha semmit nem hoz vissza, akkor nem jár érte semmi. Így egyfolytában 20 percen keresztül apportoztam vele. 
Mikor már mentünk kifele az erdőből, akkor jött szembe egy futó nő, na mondom, tuti oda megy hozzá. Hát így is lett. A nő meg neki állt pampogni, hogy hívjam már el, hol ott szóltam neki, de 3x-ra erősebben rá szóltam, na akkor vissza jött. Nem értem, miért ijesztő egy fekete fiatal labrador.... :-) 
Ki értünk az erdőből és láttam, hogy jön a szomszéd kutya, Samu. Na mondom, 100%, hogy Ates oda fog menni hozzá, de próbáltam erősen rászólni, hogy jöjjön már vissza, mert Samu idegrendszerileg nem egy stabil kutya. De nem volt probléma. Kicsit beszélgettem a gazdival és ők már mentek is haza. Na akkor jött a "nagy megmérettetés"... Atesnek szóltam, de nem jött, ha nem csak bohóckodott a kutyával. Messzebb volt tőlem elég rendesen. Szólongattam. Gondoltam, ha nem jön, akkor megszívatom azzal, hogy el bújok előle (ez Laránál is bevált amikor kicsi volt). Kiáltottam a nevét, utána meg beugrottam a bokorba. Ates vissza jött, de nem talált sehol. Teljesen meg volt rémülve, állt, és nézett, hogy merre lehetek. Akkor elő ugrottam a bokorból, magamhoz hívtam és megdicsértem. Aztán haza ballagtunk, egész szépen jött és láb mellett. Úgy látszik megértette mit akarok! ;-) Ügyes volt nagyon. 09:20 körül haza estem, megetettem, utána ettem és Ayset vittem.
Ayse-val a dummyzást gyakoroltam továbbra is. Kíváncsi voltam, hogy a tegnapiból mennyi maradt meg neki. Hát átmentünk a nagyobb térre, ahol jó bokros minden, és mindenféle szag van. Úgy tanítom neki, hogy leültetem magam mellé, eldobom a dummyt, és parancs szóra indulhat el. Ez megtörtént. Profi! Mondtam neki a vezényszót, hogy előre, és teljesen megértette és előre ment. Folyamatosan mondtam neki, hogy ,, keresd " és csak a dummyra összpontosított. Agyon dicsértem az Én lányomat. :-)
Folyamatosan csak dummyiztunk fél órán keresztül. Annyira élvezi, látszik rajta, hogy boldog amikor dolgozhat! Ez nagyon jó! Végére eléggé kifáradt, de a meleg is rátett egy lapáttal. Szuper időnk volt. 
Délután meg a többiteket vittük el, velük csak a következő kutyakiállításra gyakoroltam. Gyakorlásból sosem elég!:-D Annyira élvezik! Ügyes és okos mindegyik, de még is más-más egyéniség.

Mai képek:

Ez a.. " Dobod már a dummyt?" :D